A tudomány felfedezi a Teremtőt 7. rész: Kezdetben...

Avagy Élet, tornádó és Boeing-747

„A vizsgálati eredmények egy része azonban 
nem igazolja a kémiai evolúció feltételezését: 
az elmúlt három évtized fejleményei… 
sokkal inkább az élet pusztulásának, 
semmint keletkezésének folyamatát támasztják alá.”

(Charles B. Thaxton – Walter L. Bradley – Roger L. Olsen: 
Az élet eredetének rejtélye)

Az élet keletkezésével kapcsolatban lényegileg ugyanúgy kétféle megközelítési mód létezik, mint a világegyetemével. Az egyik álláspont szerint az élet keletkezése kizárólag fizikai és kémia tényezőkre visszavezethető természetes folyamat. A másik megközelítési mód szerint az élőlény több mint az anyagi és fizikai tulajdonságainak összessége, az élet a létező dolgoknak egy teljesen különálló kategóriája. Bár a fizika és a kémia törvényei mind az élettelen, mind az élővilágra érvényesek, az élet keletkezését nem lehet kizárólag anyagi, illetve energetikai tényezőkre visszavezetni. (1) Ebben a fejezetben arra keressük a választ, egyértelműen bizonyítottnak tekinthető-e, hogy az élet abiogén módon, tehát az élettelen anyagból, mindenfajta „felsőbb” segítség nélkül önmagát szervezte élővé? Vagy más megfogalmazásban: van-e egyértelmű bizonyíték arra, hogy az élet nem teremtés eredete? Csupán materialista megközelítéssel megmagyarázható-e az élet keletkezése?  Először nézzük azokat az ellenvetéseket, amelyeket természettudósok tettek az élet keletkezésével kapcsolatos, jelenleg elfogadott elmélettel szemben!

Tovább a teljes bejegyzéshez (hardcore kutatóknak):

Élet a Földön kívülről?

Egyáltalán biztos-e az, hogy az élet a Földön keletkezett? Több kutató szerint nem. Már a XIX. század közepén Arrhenius svéd fizikus azt állította, hogy az élet csíráit az űrből lehullott mikroorganizmusok hozták magukkal. Majd az 1920-as évek első felétől erősödött a sejtés, hogy az űrben is lehetnek különféle molekulák. Kiderült, a csillagközi térben kószáló vegyületek között sok a szerves anyag. A legelterjedtebb a szén-monoxid, de acetilén, formaldehid, aminosavak, aromás szénhidrogének is megtalálhatók. Úgy gondolják, az üstökösök magukkal hozhatták bolygónkra ezeket a molekulákat. (2) Az utóbbi években gyorsan fejlődő rádió- és infravörös csillagászat megerősítette a feltételezést, hogy a csillagközi felhőkben bonyolult szerves molekulái találhatók. A NASA kutatólaboratóriumában olyan bizonyítékokat fedeztek fel, amelyek arra utalnak, hogy az élet nem úgy keletkezett a Földön, ahogy eddig gondolták., meleg iszapban. Azt találták, hogy ettől merőben különböző körülmények között, a csillagközi tér jeges mélységeinek porszemcséin. (3)
 
Az élet világűrből való származásának, az úgynevezett pánspermia (mindenütt magok) elméletnek több támogatója van. Nem egy kutató vallja, hogy a földi élet a bolygón kívülről származhat.  Fred Hoyle, N. C. Wickramasinghe, Francis Crick – hogy csak néhányukat említsük, akik arra a következtetésre jutottak, hogy a Földet tudatosan termékenyítették meg intelligens lények élettel. Ezen elmélet szerint tehát az élet nem a Földön keletkezett, hanem a világűrből, üstökösmagokban vagy a csillagközi porfelhő szemcséiben került bolygónkra. (4) Mindezt alátámaszthatja, hogy néhány, a Marsról származó meteorit vizsgálata után az élet nyomaira bukkantak bennünk. Például az ALH 84001 számot viselő, amelyet egy amerikai meteoritgyűjtő csoport talált az Antartktiszon. A NASA szerint a Marson képződött olvadt lávából körülbelül 4 milliárd évvel ezelőtt. Körülbelül 3,6 milliárd évvel ezelőtt több becsapódás szétszabdalta, majd egy újabb meteorit lökte ki a Mars felszínéről körülbelül 15 millió éve, és durván 13 000 éve csapódott a Földbe. Ez adta az első konkrétabb bizonyítékát annak, hogy idegen eredetű élőlények a Földre kerülhettek.  Említhetjük a kanadai Tagish-tóra 2000. január 18-án hullott meteorit darabjait is. Az objektum egy primitív szerkezetű meteorit, sok szerves anyaggal. Elemzésével bizonyítást nyert, hogy bennük sok olyan szerves anyagcsomó van, amelyek -260 °C hőmérsékletű közegben, azaz csillagközi molekulafelhőben vagy a Naprendszer külső régiójában keletkeztek. Láthatjuk, nem kizárt, hogy a meteorokon utazó „magokból” keletkezett a földi élet, bár ez a feltételezés csak elodázza a választ az élet keletkezésének kérdésére.

Kényelmetlenül rövid idő

Úgy tartják, a Föld 4,5 milliárd évvel ezelőtt keletkezett, de mikorra tehető az élet létrejöttének időpontja? Az élet keletkezése szempontjából nyilván döntő jelentőségű, hogy milyenek voltak a szerves élet nélküli (prebiotikus) ősföld tulajdonságai. A kezdeti viszonyokra, több milliárd évvel ezelőttre nézve csupán találgatni lehet, de az biztosnak látszik, hogy hatalmas drámák színtere volt. Döntő szerepük lehetett a világűrből érkező meteoritoknak és a Föld belsejéből előtörő vulkáni magnak. Kb. 800 millió évre becsülik azt az időt, amíg a felszín annyira megnyugodott és a meteorhullás oly mértékben csökkent, hogy megkezdődhetett a hidroszféra kialakulása a felületen. Amíg a felszín a víz forráspontja alá nem hűlt, hatalmas víztömegeknek kellett fortyogni gőz és cseppfolyós állapotban a hidroszféra és az atmoszféra között. A vizsgálatok szerint a legrégibb ásvány életkora 4,2 milliárd év, a legrégibb kőzeté 3,95 milliárd év, az üledékben kimutatható szerves anyagé 3,8 milliárd év. A legrégebbi élőlénymaradványok korát 3,5 milliárd évre becsülik. Az élet létrejöttéhez szükséges kémiai evolúcióra ezek szerint kb. 300 millió év állt rendelkezésre.  Ami „kényelmetlenül rövid idő” –  egy kutató szavai szerint -  ha figyelembe vesszük, hogy a földi szerves élet időtartama közel 80 százalékában bakteriális jellegű volt és csak 800 millió évvel ezelőtt indult meg a bonyolult szervezetek kialakulása! (5)Az újabb leletek azonban még ennél is korábbra teszik az élet kialakulását. A nyugat-ausztráliai Jack Hills területéről származó gyémántszemcsékben olyan kémiai jellemzőket azonosítottak, amelyek 4,2 milliárd éve létezett élőlények tevékenysége nyomán alakulhattak ki. Az ilyen izotóparányokat rendszerint a szerves életformák jelenlétével hozzák kapcsolatba, de - mint írják - teljesen biztosan nem zárható ki, hogy az élettől függetlenül alakult ki az itt tapasztalható széneloszlás. (6) Több kutató van azon a véleményen, miszerint az élet nagyon „hamar” megjelent a Földön, nem 300, hanem „csupán” 100 millió év alatt: Thaxton, Bradley és Olsen megbecsülték a kémiai evolúció időbeli igényét, illetve a rendelkezésre álló idő hosszát. Arra a megállapításra jutottak, hogy az élet a Földön a bolygó kialakulását követően geológiai értelemben szinte azonnal létrejött, amint a földkéreg mintegy 4 milliárd évvel ezelőtt lehűlt és stabilizálódott. Ez a kémiai evolúció számára viszont alig több mint 100 millió évet hagy. (7) Az említett kutatók szerint tehát a Földön a nagyon sivár kezdeti életlehetőségek kialakulása és az élet megjelenése között alig néhány tíz (száz?) millió év telt el. A kérdés az, hogy elég lehetett-e ez a néhány tíz (száz?) millió év ahhoz, a megszilárdult kérgű Földön az ősóceánok levesének szerves anyagaiból kialakulhasson az élet? Hogy a DNS-ből és bonyolult fehérjerendszerekből álló, önreprodukcióra és szaporodásra képes élő anyag létrejöjjön, miközben tudjuk, hogy a bonyolultabb szervezet létrejöttére párezer millió évet kellett várni.  Hogyhogy nem kellett több milliárd évig tartó stabilitás?

Ahogy arról már szó esett, a „tanítás” szerint a következőképpen alakult ki az élet: A korai Föld légkörében lévő elemek és egyszerű vegyületek - hidrogén, metán, szén-monoxid, szén-dioxid, ammónia és nitrogén – voltak. Ezekből a „forró híg őslevesben” létrejöttek az élet építőkövei: zsírsavak, aminosavak, cukrok, purinok és pirimidinek. A következő lépésben ezekből kialakultak a makromolekulák (zsírok, peptidek,szénhidtátok, polinukleotidok), majd az elősejtek és végül a valódi sejtek. Nézzük sorba ezeket a lépéseket!

Milyen lehetett az ősi légkör?

A legfontosabb kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy tartalmazott-e szabad oxigént vagy nem, ugyanis sok minden függ ettől. Thaxton, Bradley és Olsen megpróbálták kikövetkeztetni mekkora lehetett a korai Föld légkörének oxigéntartalma. „A szabad oxigént tartalmazó korai Föld és légkör egyre gyarapodó bizonyítékai mind titokzatosabbá teszik az élet kialakulásának kérdését” – írják.  Arra a megállapításra jutottak, hogy az nem olyan lehetett, amelyet az elmúlt években népszerűsítenek, miszerint erősen redukáló volt, tehát nem tartalmazott szabad oxigént. Három alapvető bizonyítékot sorolnak fel annak alátámasztására, hogy a korai légkörben szabad oxigén létezett. (8) (Az igazsághoz tartozik, hogy viszonylag kis mennyiségű oxigén jelenlétében még lehetett a légkör redukáló.) Nos, az, hogy a korai légkörben lehetett szabad oxigén, a kémiai evolúció szempontjából egy kellemetlen következménnyel jár. Ha ugyanis oxidáló hatású a légkör, akkor nem jöhetett létre az első aminosav, úgy, ahogy az evolucionista kutatók állítják. Ha viszont oxigén nélküli a légkör, akkor a kozmikus sugárzás megsemmisítette volna a keletkezett aminosavat – mindezt egy evolucionista tudós, Francis Hitching állítja. (9)

Az ősleves mítosza

Kezdetben úgy gondolták, hogy az első élőlények, mikroorganizmusok az ősóceánban keletkeztek, ahol az evolucionisták szerint nagy mennyiségű szerves anyag dúsult fel. Ebben a tréfásan „őslevesnek” nevezett ősóceánban indultak volna meg az élőlények kialakulásához vezető kémiai folyamatok. Ez az elképzelés azonban elavultnak látszik, ugyanis a szükséges kémiai összetevők az óceánban nem dúsulhattak  annyira fel, ami szükséges lett volna a kémiai reakciókhoz, másrészt pedig vizes közegben a keletkezet vegyületek el is bomlottak volna. E probléma kiküszöbölésére aztán újabb elképzelések születtek, például, hogy az élet tengerpartokon, öblökben, lagúnákban, illetve ásványfelületeken alakult ki, azonban ezek az elképzelések is számos problémát hagynak nyitva. (10)

Ahogy arról szó esett, az evolucionisták az élet eredetének bizonyítékául Stanley Miller és Harold Urey 1953-as kísérletét szokták felhozni.  Kísérleti berendezésükben próbálták megteremteni „az élet hajnalának” feltételeit:  a feltételezett őslégkört modellezve, hidrogén, metán, ammónia és vízgőz keverékében elektromos kisüléseket idéztek elő – utánozva ezzel a villámlás hatását. Egy kis idő múlva néhány aminosav keletkezett. A laikus itt meg is nyugodhatna, hogy „Hurrá! – tudjuk, hogyan keletkezett az élet!” Azonban számos probléma merült fel más tudósok részéről ezekkel a kísérletekkel kapcsolatban is. Felvetették, hogy a kísérleti körülményeknek aligha volt köze a természeteshez. Például szabad oxigént nem tartalmazó őslégkört modelleztek, ma már azonban a tudósok nem hiszik, hogy az őslégkör ilyen lett volna. (11) A másik probléma az volt, hogy  kísérletekben a keletkezett aminosavakat folyamatosan eltávolították, ami a természetben nem történhetett volna meg. Ha viszont nem távolítják el, akkor elbomlottak volna. Ha a természetben mégis így jöttek volna létre az aminosavak, és a tengerbe is elértek volna, akkor sem lett volna elegendő energia a víz alatt a további kémiai reakciókhoz. Ha meg nem a tengerben voltak, akkor pedig a kozmikus sugárzás elbontotta volna őket. (12)  Hitching szerint az élet keletkezésének ez a kezdeti folyamatának bekövetkezésére nem volt esély. (13) És ne felejtkezzünk meg a legfontosabbról! Miller és Urey kísérletében nem élőlényt állítottak elő, hanem szerves molekulákat! Végeztek továbbá modellkísérletek más, az élethez kellő vegyület előállítására is.  A nukleinsavakhoz szükséges pirimidin előállítására vonatkozó  kísérletek alapján kiderült, abiogén keletkezésűk olyan csekély mértékű, hogy elképzelhetetlen részvételük prebiotikus reakciókban. (14)

Fel kell tennünk a kérdést: végbemehetett-e a valóságban úgy az élet kialakulása, ahogy az említett kísérletekben történt? Az élet rejtélye című könyv szerzői geokémiai szempontból vizsgálták a kérdést. Arra a megállapításra jutottak, hogy a korai Föld légkörében és a különféle vízgyűjtőkben egyaránt ható destruktív folyamatok olyan erőteljes – ha nem teljes! –,  pusztító hatást gyakoroltak voltak a kiinduláshoz szükséges vegyületekre, ami gyakorlatilag lehetetlenné tette volna a kémiai evolúció előrehaladását. Emellett semmiféle geológiai bizonyíték nem támasztja alá, hogy az ősleves – akár csupán szerves anyagokat tartalmazó tavak formájában – valaha is létezett volna bolygónkon. Mind egyértelműbbé válik, hogy bármilyen úton is keletkezett az élet a Földön, az ősóceán vízében a szerves vegyületekből történő evolúció meglehetősen valószínűtlennek tűnik – állapították meg. (15) Ezenkívül súlyos hiba azt feltételezni, hogy az élet kialakulása egy jól meghatározható utat jár be, elindul egy bizonyos vegyületből, és az idő múlásával ez elkerülhetetlenül élethez vezet – írja Davies. (16) De ezzel még nincs vége a problémának.

A legegyszerűbb aminosav, a glicin kivételével a fehérjéket alkotó aminosavak központi szénatomja úgynevezett aszimmetriás, aminek következtében az aminosavaknak kétféle térbeli szerkezete lehetséges, amelyek úgy viszonyulnak egymáshoz, mint egymás tükörképei, tehát ahogy például a jobb és a bal kezünk. A kétféle szerkezetű molekula kémiailag egyformán viselkedik, egy valamiben azonban eltérnek egymástól: az úgynevezett a poláros fény rezgési síkját az egyik balra, a másik jobbra forgatja el. Ez a jelenség más szénvegyületeknél, például a cukroknál is előfordul. Ha ilyen vegyületeket kémiai módszerekkel, tehát mesterségesen állítunk elő, akkor a nyert termékben mindig ötven-ötven százalék a jobbra és balra forgatók aránya. Meglepő módon azonban az élő szervezetekben mindig csak az egyik szerkezet fordul elő!

Az élővilág húsz aminosava mind balra forgató! (17) Hogyan lehet, hogy az „ősleves”-ben csak a balra forgatók kapcsolódtak össze? Mintha az élő sejt gondosan „válogatna”. Ennek eredetére többféle magyarázat létezik, de ezek is számos kérdőjelet hagynak maguk után.

Építőkövekből óriásmolekulák

Folytassuk a következő szakasszal, minek során az élet építőkövei biológiai makromolekulákká, úgynevezett biopolimerekké állnak össze!  Közülük legfontosabbak a nukleinsavak (DNS, RNS), az örökítőanyagok és a fehérjék, amelyek enzimként is működnek. Az alapgond a következő: Az élőlényekben, az egysejtűektől az emberig, a nukleinsavak és a fehérjék is körfolyamatokban képződnek. A nukleinsavak az enzimek katalitikus hatására képződnek, az enzimek keletkezéséhez viszont szükség van a nukleinsavakra. Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Vannak ugyan javaslatok ezen paradoxon feloldására, de kérdések merülnek fel velük kapcsolatban.

Állítottak-e elő mesterségesen aminosavakból peptideket? Igen, azonban vannak kutatók, akik több kételyt is megfogalmaztak ezzel kapcsolatban. Tény, az elmúlt évtizedekben a biopolimerek előállításánál óriási eredmények születtek, de kérdés, hogy az előállítási módok valóban megfeleltek-e azoknak a körülményeknek, amelyek a feltételezések szerint az élet hajnalán lehettek? A másik probléma, hogy miután összekapcsolódtak az aminosavak peptidekké, dinamikus egyensúly áll be, tehát az ellentétes irányú folyamattal is számolni kell, melynek során felbomlik a lánc és visszaalakulnak az aminosavak. Hosszabb láncok csak katalizátorok jelenlétében keletkezhetnek, de hol voltak a katalizátorok? (18) További kérdéseket vet fel, hogy egy-egy fehérjén belül az összekapcsolódott aminosavak sorrendje szigorúan adott. Például a hemoglobin, az oxigénszállító fehérje 564 aminosavból áll, de már két aminosav felcserélődése a sarlós vérszegénység nevű, genetikai eredetű betegség okozója a szervezetben! Érdekes kérdés továbbá, hogy miért 19-20 húsz aminosav építi fel az élőlények fehérjéit, és miért pont ezek? Egyelőre nincs rá válasz.

És hogy egyetlen egy fehérje mesterséges előállítása mivel jár? Enzimet először laboratóriumban Merrifieldnek sikerült előállítani tisztán kémiai úton, amiért 1984-ben kémiai Nobel-díjjal jutalmazták: 124 aminosav szigorú sorrendben való kondenzálásával kapta meg. Felépítéséhez 369 kémiai reakcióra és 11 931 műveletre volt szükség. Ez egy 20-30 tagú kutatócsoportnak több mint kétévi munkájába került, úgy, hogy sikerült egy automatikus szintetizátort is készíteniük. Mindezek ellenére az enzim a természetes anyagokból nyerthez képest csak 24 százalékban volt hatásos, ami annyit jelent, hogy a molekuláknak csak egynegyede vette fel a hatékonysághoz szükséges térszerkezetet. (19) És ez még csak egy enzim! És mindehhez tegyük hozzá, hogy egy felnőtt ember szervezetében kb. 100 milliárd sejt van. Egyetlen sejtben egyetlen másodperc alatt több ezer kémiai reakció zajlik, amelyekhez enzimek szükségesek.

Az enzimek keletkezésével kapcsolatban van egy másik probléma is.

A fehérjék bonyolult térszerkezetűek. Nemcsak aminosavsorrendjük számít a hatékonyság szempontjából, hanem a térszerkezetük is. Minimális változás ebben már működésképtelenné teszi őket, ugyanis az enzimek úgy illeszkednek a szükséges helyre, „mint a kulcs a zárba”, a zár pontosan olyan, hogy a kulcs beleilljen. Ha minimális is az eltérés, nem illik bele. A „véletlennek” tehát a fehérjék létrehozása során az aminosavsorrenden kívül erre is ügyelnie kellett. Sőt! Egyszerre és mégis egymástól függetlenül kellett kialakulnia „kulcsnak és zárnak”.

Megkérdőjelezheti a véletlen szerepét, hogy megfelelő helyen és körülmények között, azonos időpontban kell a reakciók lejátszódásához szükséges összes feltételnek teljesülnie. Ha csak az egyik nem teljesül, nem játszódhat le a folyamat. Koncert hatásnak nevezik ezt, mert ugyanúgy, mint egy zenemű előadásánál egy külsőn szabályzónak, a karmesternek kell irányítania nagy időbeli pontossággal az egyes hangszerek belépést, hangerejét, a szükséges időpontokban az elhalkulásukat és a kilépésüket is.(20) Ugyanígy a biomolekulák létrehozásához is feltételeznünk kell valami „szervezőt”?

Elősejtek kialakulása

A következő lépés a makromolekulákból az elősejtek kialakulása, más néven cellásodás. Ezek átmenet alkotnak a makromolekulák és az első sejtek között, vagyis ezek a hidak az élő és az élettelen között. Meglehetősen kétségesnek tűnik, hogy elősejtek létrejöhettek volna a Földön. És még ha a vegyületek számottevő mennyiségben is jelen lehettek,  megalapozatlan az, hogy valódi elősejtekként működtek volna. Az elősejtmodellek sejtszerű tulajdonságai egyszerű fizikai erők hatására jönnek létre, és a mai sejtek életfolyamataival csupán felületes hasonlóságot mutatnak. A javasolt elősejtek minden esetben csupán szerves molekulákból álló konglomerátumok, amelyek nem alkalmasak az élő és élettelen közötti szakadék áthidalására. Ezen túlmenően, a legtöbb elősejtmodell erősen bomlékony képződmény, amely nem geológiailag valós körülmények között jött létre. „A rendelkezésre álló adatok nem támasztják alá, hogy a sejtek a bolygónkon jöttek volna létre!” – írják a kutatók. (21) „Annak valószínűsége, hogy normál körülmények között egyes molekulák makroszkópikus számban összeállva nagymértékben szervezett és az élő szervezetek összehangolt tevékenységeit mutató rendszerbe tömörüljenek, elenyészően kicsi” – tartják mások is. (22)

Honnan származik a genetikai információ?

A „tanítás” szerint az anyag maga hozza létre azt a titokzatos rendet, ami az élethez szükséges, az élettelen anyag tehát önmagát szervezi élővé, külső információ nélkül. Ezzel sokan nem értenek egyet. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az élet keletkezéséhez az anyagi és energetikai tényezőkön kívül, harmadik összetevőként, az információra is szükség volt. Többen gondolják úgy, hogy az élettelenből az élőbe való átlépést nem lehet a „folyamatosság” elvével magyarázni, az élet keletkezésénél az ugrás az információnál történt, mely, minthogy az információ sem nem anyag, sem nem energia, oka és létrejötte kizárólag természettudományos alapokon nem magyarázható. Az információ sajátos jellemző adat az anyag és energia mellett, ezért sem az egyikből, sem a másikból nem származhat. Azt, hogy az információ nem lehet a véletlen terméke, az informatikusok is megerősítik: nincs információ kód nélkül. Nincs kód szabad akaratú, szándékos megegyezés nélkül. Nincs információ adó nélkül, és nincs információlánc anélkül, hogy az elején ne lenne szellemi elindító - írják. (23)  Olyan neves tudós is, mint Polányi Mihály is hasonló véleményt fogalmaz meg.  Szerinte a genetikai kód  úgy viszonyul a genetikai információhoz, mint egy könyv betűi annak szövegéhez. Nem a betűk véletlenszerű halmozódásából és szétválásából keletkezik a szöveg, hanem a külső információ rendezi a betűket szavakká, a szavakat mondatokká, a mondatokat szöveggé és legfelső fokon a szöveget irodalmi stílussá. Csakhogy míg a szavak kb. 5-6 betűből állnak, addig csupán egy baktériumgén kb. 1500 nukleotidtagot tartalmaz. (24)

Stephen C. Meyer a DNS eredtével kapcsolatban így fogalmaz: A tapasztalatok szerint a nagy információtartalmú elemeket és rendszereket a tudatos és intelligens cselekvők alkotják. Mivel tudjuk, hogy a nagy mennyiségű információt értelmes lények hozzák létre, továbbá hogy  az ismert természeti jelenségek egyike sem képes erre, így a tervezés szolgáltatja a sejtekben található információ eredetére vonatkozó legjobb magyarázatot. Egy írott szöveg mondataiban vagy egy számítógépprogramban az információtartalom nem a tinta kémiai, vagy a mágnesszalag fizikai törvényeiből származik, hanem egy a fizikán és kémián teljesen különálló forrásból. Az üzenet mindkét esetben magasabb rendű, mint az őt hordozó anyag, ugyanígy a DNS-ben kódolt információ is magasabb rendű mint a saját anyagi hordozója. A DNS-ben található információ tehát intelligens tervezésre utal. (25) Sőt, vannak olyan kutatók, akik fekete-fehéren kijelentik: a nukleinsavak szerkezete olyan, amilyeneket tapasztalataik szerint kizárólag értelmes ok idézhetett elő. Arra, hogy a DNS-molekula mögött értelmes ok áll, magából a DNS molekula különleges szerkezetéből következtethetünk – írja Thaxton, Bradley és Olsen.  Hiszen ha látjuk, mondjuk sziklába faragva a négy amerikai elnök szobrát, nem arra gondolunk, hogy a szél és az eső okozta véletlen erózió miatt vannak ott, hanem hogy valaki megtervezte és elkészítette. Tapasztaltból tudjuk, hogy az írott üzeneteket értelem hozza létre. Akkor a DNS információtartalmát is értelemmel bíró ok hozta létre – állapítják meg. Mind ez idáig senkinek sem sikerült természetes kémiai vagy fizikai folyamatok révén, megengedhetetlen beavatkozás igénybevétele nélkül információtartalommal bíró kódszekvenciát vagy mintát előállítania – írják. (26) Paul Davies egy más jellegű problémára hívta fel a figyelmet. Szerinte a fő gond az, hogy a működő genom egyszerre véletlenszerű és specifikus, azaz egymásnak ellenmondó tulajdonságokkal rendelkezik. Hogyan jöhetett létre egy ilyen struktúra? Hogyan működik együtt a véletlenszerűség és a törvényszerűség keveréke? Az egész úgy működik, mintha egy bögre babkávét kiöntenénk a padlóra, és egy bizonyos mintát kéne kirajzolniuk a véletlenül kiöntött szemeknek! Mondjuk, az olimpiai öt karikát. De nem csak egy véletlenszerű mintát, hanem egy konkrét, specifikus, előre meghatározott véletlenszerű mintát! Nincs a természetnek olyan ismert törvénye, ami képes lenne végrehajtani ezt a mutatványt, és ez a legmélyrehatóbb jelentőségű tény. (27) Kérdezhetjük azt is, hogy a földi életformák vajon miért csak egyetlen egy kóddal rendelkeznek, ha ugyanis az őslevesben véletlenszerűen alakultak ki a nukleinsavak, miért nem alakult ki több? Miért használja ugyanazt a húsz aminosavat az egész élővilág, véletlenszerűen miért nem mindenki mást?

Termodinamikai kérdések

Az élet véletlenszerű kialakulása látszólag ellentmond a termodinamika második főtételének, mely kimondja, hogy egy magára hagyott zárt rendszer a rendezettség állapotából a rendezetlenség felé halad. A biológiai evolúció – amelyben egyre bonyolultabb szervezetek jönnek létre – nyilvánvalóan  ellentmondani látszik ennek. A tudományos szakirodalom azonban nyílt, nem pedig zárt rendszernek tartja az élő szervezetet, így az evolucionisták szerint nincs ellentmondás. Thaxtonék szerint azonban csak abban az esetben nincs ellentmondás, ha létezik valamilyen energiaátalakítási mechanizmus az élő szervezetekben. De úgy tűnik, a baktériumok és a növényvilág kivételével nem létezik. „Vajon remélhetjük-e, hogy efféle „rejtett” átalakító mechanizmus nyomára bukkanhatunk, amely az energiaáramlást az új információ termelése irányába terelheti?” – teszik fel a kérdést. (28)

Mekkora a valószínűsége?

Az ellenvetések után nézzük, mit mondanak a kutatók, mekkora a valószínűsége az élet, pontosabban egy fehérjelánc véletlen kialakulásának? Ahogy látni fogjuk, számosan gyakorlatilag lehetetlennek tartják. Hasonlítsuk az esélyt a különféle szerencsejátékokhoz! Ha egy játékban 10 szám közül előírt sorrendben hatot kell kiválasztani, az esély 1: 10⁶  vagyis egy az egymillióhoz. Az ötös lottónál, ahol a húzási sorrend nem számít: egy az ötmilliárdhoz. Húsz aminosavból álló, aránylag rövid, például 100 tagból álló polipeptid lánc esetén a lehetséges sorrendek száma 20 ¹⁰⁰ ,  (100 nulla a 20 után!) de ezek közül csakis egyetlenegy a megfelelő a zavartalan működéshez! Egy ilyen véletlen kialakulásának valószínűsége 1:10^130. Még elképesztőbb érték adódik például a négy nukleotidféleséget egyenlő arányban tartalmazó átlaghosszúságú modellgén (2500 nukleotidtaggal) esetén. Ekkor a lehetséges sorrendek száma: 4 ^{2500, a valószínűség 1:10 1500}. Azért, hogy el tudjuk képzelni, ez mekkora szám, gondoljuk el a következőt! Az egész világegyetem – tehát nem csak a Tejútrendszer 10¹¹ számú csillagjának  - atomjainak a számát  10⁸⁰ becsülik! Ha az élet keletkezéséhez szükséges időt néhány százmillió évre becsüljük, akkor egyetlen működő sorrend kialakítására értelmetlenül kevés idő marad. És akkor még csak a a sorrenddel foglalkoztunk, és nem beszéltünk arról, hogy a fehérjének adott térszerkezetet is fel kell vennie a hatékonysághoz.

A kémiai evolúcióban tehát az összes lehetőség közül csak egy elenyészően kis hányad „kipróbálására” állt rendelkezésre idő, ha véletlenszerű folyamatokat tételezünk fel. A lehetőségek ilyen hatalmas tömegéből történő „válogatás” tervet és irányítást követel. (29) Még a legkisebb fehérje is legalább 100 aminosavat tartalmaz. Még egy ekkora molekulában is az aminosavaknak 10 ¹³⁰ féle elrendezése lehet. Egy primitív élő szervezet véletlenszerű létrejöttének az esélye annyi, mintha egy komplex biokémia-tankönyv létrejönne a betűk véletlenszerű összekapcsolódása révén. (30) A sejtműködéshez mintegy 2000 fehérjére van szükség. Ezek véletlen kialakulásának a valószínűsége (10²⁰)²⁰⁰⁰ = 10 ^40000. Vagyis negyvenezer nulla a 10 után. Leírva ez annyit tenne ki, mint egy hosszabb fejezet ebben a könyvben. Az esély annyi, mintha tornádó söpörne végig egy repülőgép alkatrészeket tartalmazó udvaron, és abból egy Boeing 747 repülőgép állna össze. (31) Vagy annyi, mintha egy kártyapakli összekeverése után egy színből teljes sorozat jön ki ezerszer egymás után – írja Davies.(32)

Ha egy majom a megfelelő ideig ütögetné egy írógép billentyűit, akkor abból egy nagy szótár keletkezne. (33) Nos, mindezek ismeretében úgy tűnik, az élet igen ritka jelenség kell hogy legyen.

Cáfolhatatlan?

De hogyan válhat ilyen ritka jelenség általánossá? Erre és hasonló kérdésekre kerestük a választ ebben a fejezetben: egyértelműen bizonyítottnak tekinthető-e, hogy az élet abiogén módon, tehát az élettelen anyagból, mindenfajta „felsőbb” segítség nélkül önmagát szervezte élővé? A fentiek értelmében azt kell mondanunk, hogy nem tekinthetjük egyértelműen bizonyítottnak. Az említetteken túl álljon itt néhány tudós véleménye ezzel kapcsolatban! Kezdjük Wigner Jenővel, aki tanulmányában leszögezi, egy fizikai rendszer a kvantummechanika követelményeinek megszegése nélkül nem teheti meg az átmenetet az élettelenből az élő állapotba. (34) H. Yockey elméleti  informatikus pedig úgy tartja, az élet kezdetéhez szükséges feltételek nem fejlődhettek ki véletlenszerűen. Az életet az anyaghoz és az energiához hasonlóan meglévőnek kell tekintenünk.(35) De más szakemberek is azon a véleményen vannak, hogy a földi élet keletkezése kémiai evolúció útján valószínűtlen, mivel az élő sejt információtartalma túlságosan nagy ahhoz, hogy létrejöttét természeti folyamatokkal magyarázni lehetne.

Ahogy tehát az az eddigiekből is látható, több kutató is kétli, hogy az élet véletlenül alakulhatott ki. De térjünk át a másik kérdésünkre! Csupán a természettudományokkal megmagyarázható-e az élet keletkezése, vagy valamifajta természetfölöttit, netalán „Intelligens Tervezőt” kell feltételeznünk?

A válaszhoz tudnunk kell, hogy a tudósok között két fő vélemény van az élet keletkezésével kapcsolatban. Az egyik szerint kialakulása egyszeri, szerencsés véletlen volt, aminek gyakorlatilag alig volt esélye. A másik, a biológiai determinizmus hívei úgy tartják, hogy szükségszerűen kialakul mindenhol, ahol erre alkalmasak a feltételek. A biológusok többsége az élet véletlenszerű keletkezésére voksol, de vannak, akik nem. Christian de Duve Nobel-díjas tudós például a Vital Dust, Life as a cosmic imperative ((Eleven por, Az élet mint kozmikus kényszer) című könyvében úgy gondolja, az élet kialakulása a megfelelő feltételek mellett elkerülhetetlenül és gyorsan bekövetkezik. A mindenség az élet „melegágya”, az élet a természet törvényeinek automatikus következményeiként alakul ki. Az élet és az értelem nemcsak szeszélyes véletlenként jelenik meg, hanem az anyag természetes megnyilvánulásaként, az univerzum szövedékébe írva - állítja. (36) Ha az általa írtak a valóban megállják a helyüket, akkor a következő helyzettel kell szembesülnünk: évmilliárdokkal a földi élet létrejötte előtt az élettelen anyag olyan törvényszerűségeket rejtett magában, amelyek aztán az élet, az élőlények, az ember létrejöttéhez vezettek. Tehát a gondolkodni nyilvánvalóan nem tudó élettelen anyag magában hordozta azt a lehetőséget, hogy sok százmillió év múlva gondolkodni képes lények váljanak belőle? Úgy tartják, az élettelen anyag az ősrobbanással jött létre, és vele együtt jöttek létre a fizikai törvények is. Az ősrobbanás hozta volna létre annak a lehetőségét, hogy utána évmilliárdokkal valakik képesek legyenek ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feltenni? Láttuk, hogy a világ olyan, amilyen, az a fizikai állandók precíz összehangoltságának a következménye, bármely fizikai állandó minimális megváltozása ugyanis megváltoztatná a világ működését, és alkalmatlanná tenné az életre. Mondhatjuk tehát, a világegyetem „életre hangolt”. Ezek szerint az élet a természet törvényeibe lenne „kódolva”? Az élet létrehozásához a szükséges erőket tehát a fizika törvényei foglalják magukban? Hordoznák az élet tervrajzát? Kapcsolat állna fenn az atomok alaperői és a végső, mérhetetlenül bonyolult élő szervezet között?  És a legfontosabb kérdés: mindez nem azt jelenti-e, hogy valamifajta intelligens tervezettséggel van dolgunk? Mert mit is mutat a tapasztalat? Mindig egy magasabb rendű hoz létre egy alacsonyabb rendűt. Egy festőművész például elképzel egy képet, megveszi a festékeket, és elképzelése szerint felviszi a vászonra. A festékek önmagukban nem tudják létrehozni a festményt. Tehát egy előre tervezni képtelen élettelen anyag önmagában nem tud létrehozni gondolkodni lényeket. Hogyan hozhatna létre olyan valamit, amivel önmaga nem rendelkezik? Ha igaz tehát, hogy az élet a világegyetem törvényszerűségeiből fakadóan keletkezett, akkor ez azt jelenti, egy céllal rendelkező univerzummal van dolgunk! Több szakember is erre a következtetésre jutott, például Fred Hoyle az Intelligent Universum című könyvében, aminek megállapítása az, hogy az értelem az univerzum állandó tulajdonsága. Szó esett már Crickről, aki az The Life Itself – Ist Origin and Nature című alkotásában úgy látja tudatosan termékenyítették meg Földet az élet csírájával.

De vajon vannak-e olyan kísérleti eredmények, amelyek ezt alátámasztják? Úgy tűnik, igen. Gondoljuk csak el a következőket! Tudjuk, csodálatos szervezettség van egy sejten belül. De hogyan tudják ezt a „buta” atomok elérni? Hiszen csak arra képesek, hogy vonzanak vagy taszítsanak egy másik atomot, illetve megfelelő körülmények között összekapcsolódjanak egy másikkal! Együtt azonban valami olyant hoznak létre, amelynek olyan tulajdonságai vannak, amelyekkel egyenként nem rendelkeznek. Honnan tudják az atomok, hogy a mi a teendőjük? Az egyenként nem gondolkodó buta atomok együttesen végrehajtanak egy láthatatlan parancsot? Hogyan képesek az értelem nélküli atomok, molekulák pusztán a szomszédjuk taszigálásával úgy együttműködni, hogy létrehozzanak és fenntartsanak egy olyan jelenséget, mint az élő szervezet? Vagy ismeretes, hogy az aminosavak fehérjékké kapcsolódnak össze, de a biológiai hatékonyságukhoz csak egy bizonyos sorrend a megfelelő. Az atomok közti erők, amelyek az aminosavak közti kötéseket létrehozzák, meg tudják különböztetni, hogy az aminosavak milyen kombinációját szeretnék összerakni? Nos, vannak kutatók, akik pontosan ezt állítják!

Gary Steinman és Marian Cole azt állítják, az aminosavak úgy alkotnak láncokat, hogy az minden, csak nem véletlenszerű! De más szinteken is sikerült megfigyelniük „előnyben részesített kölcsönhatásokat”, így eljutottak addig, hogy kijelentik, „ a biológiai rend számos szintjén megfigyelhető egyfajta beépített „predesztináció”.” Szerintük az atomok és molekulák alapvetően az élet felé tapogatóznak. (37) Nincsenek egyedül ezzel a véleményükkel. Sydnei Fox (38) szerint „az aminosavak meghatározzák saját rendjüket” a láncban, nem véletlenszerűn kapcsolódnak össze. Önvezérlés itatja tehát át a makromolekulákat, kikövezve az utat az élet számára. Ezek szerint az atomi folyamatok részrehajlanak az élő felé? Mi ez, ha nem tervezettség? Itt azonban véget is ér a természettudományok „illetékessége”. Noha az evolucionista kutatók szerint a biokémiai folyamatok a fizika –kémia törvényeinek engedelmeskednek, és nincsen semmiféle természetfölötti hatóerő, a molekuláris folyamatok elemzése nem ad választ mindenre.  Ahhoz, hogy egészében lássuk az életet, túl kell lépnünk a puszta molekulákon, és a szervezet egészén kell gondolkodnunk, az élet nem redukálható biológiai folyamatok összességévé. Hiába analizáljuk ugyanis például, azokat a folyamatokat, amelynek során a tégla vagy a beton keletkezett, még nem tudjuk meg, ki, hogyan és miért álmodta meg, mondjuk a kölni dómot. Vagy egy üres hangszalagot bármilyen hosszú ideig mágnesezhetünk, feltehetőleg évmilliárdok múlva sem fogjuk a IX. szimfóniát hallani róla. Hiába tesszük egymás mellé tálakba a csokoládétorta összes alkotórészét, teszünk mellé egy turmixgépet és sütőt is, maguktól nem fognak csokitortává összeállni. Pedig a torta sokkal egyszerűbb, mint egy sejt.

Kizárólag a természet törvényei tehát nem magyarázzák meg az élet keletkezését, mert nincs olyan törvény, ami pontosan előírná azt, hogy az atomok úgy kapcsolódjanak molekulákká, ahogy az élő szervezetekben található. Az élet keletkezésének kulcslépése az átmenet egy olyan állapotból, amelyikben a molekulák szolgaian követik a fizikai, kémiai törvényeket, abba az állapotba, amelyikben már képesek az önszerveződésre, és új utakon kezdenek el járni. Az élet pontosan azért boldogul, mert kibújik a kémiai kényszerek alól! – fogalmaz Davies.(39)  Fel kell tennünk továbbá azt a kérdést is, hogy véletlenül miért csak élet, élőlények és ember jött létre? Számos, az élő szervezeteknél sokkal egyszerűbb dolog, például egy ház vagy egy autó, miért nem? Csak nem azért, mert pontosan az élet volt a cél? Azt, hogy az élet keletkezésének a lényegi kérdésére a természettudományok nem képesek választ adni, jelzi az is, hogy még arra se tud egyszerű és velős megfogalmazást adni, hogy mi az élő? „Nem könnyű tömören meghatározni, hogy mi az élő vagy élet” – írja például a Nobel-díjas Crick. (40)

Egyáltalán lehet-e tudni, hogy hol a határ az élő és az élettelen között? Megtehetjük-e azt, hogy egy élőből eltávolítjuk a feleslegest, és akkor talán rábukkanunk egy valamire, mondjuk, egy molekulára, amire azt mondhatjuk, hogy ez az élet? Nyilvánvalóan nem, nem beszélhetünk élő molekuláról, csak molekuláris folyamatok rendszeréről. Mi az a legegyszerűbb szerkezet, amit már élőnek lehet nevezni? Miért nincs sejt csak egyféle fehérjével és egyféle nukleinsavval? – kérdések, amelyre a természettudományok nem adnak választ. Felmerült az a sejtés, hogy vajon a vírusok nem jelentik-e az élő és élettelen világ közti átmenetet? Úgy tűnt, hogy ezt a sejtést, egy 1935-ben végrehajtott vizsgálat eredménye alátámasztja. Stanley angol kutatónak sikerült a dohánylevél foltosodását előidéző vírust kristályosan előállítani. Az elektronmikroszkóp megalkotásával nemcsak a víruskristályok finomszerkezetét, hanem az egyedi vírusrészecskéket is sikerült láthatóvá tenni. A kristályosodás, illetve a kristályosíthatóság az élettelen anyagokra jellemző tulajdonság, ami annyit jelent, hogy a vírus az általa megtámadott élő sejtben élőlényként, azon kívül viszont élettelen anyagként viselkedik, azaz az első pillanatban azt a benyomást kelti, mintha az élő és az élettelen anyag közti átmenet lenne. Fennáll azonban logikailag itt a skolasztikus tyúk–tojás probléma. Melyik volt előbb? Ha a vírus volt elsődleges, hogyan élt és szaporodott gazdasejt nélkül? Ha a gazdasejt volt a korábbi, akkor a vírus nyilván csak az élet keletkezése után jött létre, esetleg mint valamilyen visszafejlődött, vagy félresikeredett képződmény. Ma az utóbbi nézet az elfogadott, de mindenesetre a Nobel-díjas Stanley emlékeztetett Arisztotelész mondására, miszerint lehet, hogy az élő és az élettelen között nem is létezik határ? (41)

Az élő és az élettelen közti különbséget biztos, hogy az anyagban kell keresni? „Az élet nem egyéb, mint digitális információ, bitek halmaza” – tartja Dawkins, de hát a halál pillanatában még számos információ van a DNS-ben! A halál beálltával az élőre jellemző rend azonban mégis megszűnik. Ezenkívül a testünkben lévő összes atom ugyanolyan, mint a világegyetemben. Az élővilág számára nélkülözhetetlen szénatom – de minden más is - pontosan ugyanolyan, mint az élettelenben lévő. Semmiben sem különböznek a bennünk lévő oxigén-, hidrogén-, nitrogén- stb. atomok az élettelenben találhatóktól. A bennünk lévő vas ugyanolyan, mint a vasércben, akkor hát miért is az anyagban kéne keresnünk az élet titkát?  Vagy gondoljunk csak arra, hogy ugyanabból az anyagból teljesen különböző orgánumok szerveződnek! Nyilván nem az anyag önszerveződéséről van szó, ha ugyanabból az anyagból egyszer pipacs, máskor meg elefánt lesz. Látható, az építőanyagnak csupán passzív szerepe van, vele történik valami, de maga nem tevékeny. Például a kalcium-karbonátból lehet csigaház, de keletkezhetnek fogak és csontok is. A csigaház spirálisan, a matematika törvényei szerint csavarodik, és még nem találtak hibásan csavarodó csigaházat. A kalcium-karbonát honnan tudja, hogy a csigaházban spirálist épít, a fogakban meg nem? Az anyag maga hozza létre azt a titokzatos rendet, amely a legprimitívebb életformának és életjelenségnek is alapfeltétele? Egyszer amőbát, máskor rózsát, tintahalat vagy embert? (42)

Arra a megállapításra kell tehát jutnunk az eddigiek alapján, hogy léteznie kell egy nem anyagi természetű „valaminek” az élő szervezetben, valami egyedülállónak, ami szó szerint életbevágó. A szokásos fizikai erőkön kívül fel kell tehát tételeznünk valami mást is. Nem lehet véletlen, hogy élőlényt eddig még senkinek sem sikerült létrehoznia. Feltárhatjuk, hogyan tekeredik a DNS spirál, hogyan továbbítódik a genetikai információ, hogyan működnek az enzimek, milyen anyagcserefolyamatok zajlanak le az élőkben, ámde arra nem kapunk választ materialista megközelítéssel, mi az élet, és miért is léteznek élőlények. Ugyanakkor még Darwin szerint is a Teremtőtől származik az élet! „Nagyszerűség van ebben a felfogásban, mely szerint a Teremtő az életet a maga különböző erőivel eredetileg csak néhány vagy csak egyetlen formába lehelte bele, és mialatt bolygónk a nehézkedés megmásíthatatlan törvénye szerint keringett, ebből az egyszerű kezdetből végtelenül sok szépséges és csodálatos forma bontakozott ki”(43).

Jegyzetek és hivatkozások

1. Evva Ferenc:  A földi élet keletkezésének hipotézisei ma. Kairosz, 2004.

2. Paul Davies: Az ötödik csoda. Vince Kiadó, Budapest, 2000. 145. o.

3. Grandpierre Attila: Az élő világegyetem könyve. Válasz Könyvkiadó, Budapest, 2002. 163 – 164. o.

4. Francis Crick: Life Itself: Its Nature and Origin. Simon & Schuster, New York, 1981.

Fred Hoyle: The Intelligent Universe. Michael Joseph, London, 1983.

F. Hoyle és C. Wickramasinghe: Evolution aus dem All. Ullstein, Berlin, 1983.

5. Evva Ferenc:  A földi élet keletkezésének hipotézisei ma. Kairosz, 2004. 50 - 51. o.

6. Nature, 2007. augusztus 23. 917-920. o.

7. Charles B. Thaxton – Walter L. Bradley – Roger L. Olsen: Az élet eredetének rejtélye. Harmat, Budapest, 1997. 87-114. o.

8. Charles B. Thaxton – Walter L. Bradley – Roger L. Olsen: Az élet eredetének rejtélye. Harmat, Budapest, 1997.  113-114. o.

9. Francis Hitching: The Neck of the Giraffe. Ticknor and Fields, New Havemn, New York, 1982. 67. o.

10. Evva Ferenc: A földi élet keletkezésének hipotézisei ma. Kairosz, 2004. 55. o.

11. Charles B. Thaxton – Walter L. Bradley – Roger L. Olsen: Az élet eredetének rejtélye. Harmat, Budapest, 1997. 129. o.

Paul Davies: Az ötödik csoda. Vince Kiadó, Budapest, 2000. 84. o.

12. Charles B. Thaxton – Walter L. Bradley – Roger L. Olsen: Az élet eredetének rejtélye. Harmat, Budapest, 1997. 129. o.

13. Francis Hitching: The Neck of the Giraffe. Ticknor and Fields, New Havemn, New York, 1982. 65. o.

14. Evva Ferenc: A földi élet keletkezésének hipotézisei ma. Kairosz, 2004. 58. o.

15. Charles B. Thaxton – Walter L. Bradley – Roger L. Olsen: Az élet eredetének rejtélye. Harmat, Budapest, 1997.  58 – 82. o.

16. Paul Davies: Az ötödik csoda. Vince Kiadó, Budapest, 2000. 184. o.

17. Evva Ferenc: A földi élet keletkezésének hipotézisei ma. Kairosz, 2004. 59. o.

18. Evva Ferenc: A földi élet keletkezésének hipotézisei ma. Kairosz, 2004. 28. o.

19. Evva Ferenc: A földi élet keletkezésének hipotézisei ma. Kairosz, 2004.  62. o.

20. Evva Ferenc: A földi élet keletkezésének hipotézisei ma. Kairosz, 2004.  62. o.

21. Thaxton Charles B. Thaxton – Walter L. Bradley – Roger L. Olsen: Az élet eredetének rejtélye. Harmat, Budapest, 1997. 194 – 208. o.

22. Prigogine és tasai: Physics to Day 1972. 27.

23. Wolfgang Kuhn: A darwinizmus buktatói. Kairosz Kiadó, Budapest, 2006.  268. o.

24. Michael Polanyi: Life’s Irreducible Structure.  Science, 1968. június 21. Vol. 160 1308-1312. o.

 

25. Stephen C. Meyer: DNA and the Origin of Life: Information, Specification and Explanation. In  Darwinism, Design and Public Education. (John Angus Campbell and Stephen C. Meyer (edts.), Michigan State University Press, Lansing, Michigan, 2003. 223-285. o.

26. Thaxton Charles B. Thaxton – Walter L. Bradley – Roger L. Olsen: Az élet eredetének rejtélye. Harmat, Budapest, 1997.  273 – 278. o.

27. Paul Davies: Az ötödik csoda. Vince Kiadó, Budapest, 2000. 117. o.

28. Thaxton Charles B. Thaxton – Walter L. Bradley – Roger L. Olsen: Az élet eredetének rejtélye. Harmat, Budapest, 1997.  133 – 193. o.

29. Evva Ferenc:  A földi élet keletkezésének hipotézisei ma. Kairosz, 2004. 75. o.

Francis Crick: Az élet mikéntje. Gondolat, Budapest, 1987. 48. o.

30. Bend-Olaf Küppers: Information and the Origin of Life. The MIT Press, 1990. 60. o.

31. Fred Hoyle: The Intelligent Universe. Michael Joseph, London, 1983. 18-19. o.

Nature, 1981. november 12. Vol. 294, 105. o.

32. Paul Davies: Az ötödik csoda. Vince Kiadó, Budapest, 2000.  93. o.

33. Tóth Tibor: Tudomány, hit, világmagyarázat. Focus, én. n. 332 . o. idézi:

M. Scott Huse: The Collapse of evolution. Baker Book House, Michigen, 1987. 66. o.

34. Eugene Wigner: The probability of the existence of a self-reproducing unit. The logic of Personal Knowledge. Routledge and Kegan, London, 1961. 231. o.

35. Michael J. Behe: Darwin fekete doboza. Harmat, Budapest, 2002. 47. o. idézi: Hubert Yockey: Information Theory and Molecular Biology. Cambridge University Press, Cambridge. 9. fejezet

36. Christian de Duve: Vital Dust. Basic Books, New York, 1995. xv., xvii. o.

37. Gary Steinman és Marian Cole: Synthesisi of biologically pertinent peptides under possible primordial condotions. Proseedings of the National Academy of Science. 58, 735, 1976.

38. Paul Davies: Az ötödik csoda. Vince Kiadó, Budapest, 2000. 246. o.

39. Paul Davies: Az ötödik csoda. Vince Kiadó, Budapest, 2000

40. Francis Crick: Az élet mikéntje. Gondolat, Budapest, 1987. 46. o.

41. http://www.scientificamerican.com/article.cfm?id=are-viruses-alive-2004

http://www.lindau-nobel.org/AbstractDetails.AxCMS?AbstractID=1033&channel=print

http://orvosl.hu/erd/tudomany/evva.html

42. Wolfgang Kuhn: A darwinizmus buktatói. Kairosz Kiadó, Budapest, 2006.   244. o.

43. Charles Darwin: A fajok eredete. Magyar Helikon, 1973. 586.

Forrás:
A szöveg teljes terjedelme Bunyevácz Zsuzsa: Szent Grál keresése c. könyvéből származik, a képek illusztrációk

Előzmények:

 

Biológia: http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/2012/06/tudomany-felfedezi-teremtot-1resz.html

Ujjlenyomat: http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/2012/06/tudomany-felfedezi-teremtot-2-resz.html

Eredet: http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/2012/06/tudomany-felfedezi-teremtot-3resz-az.html

Fizika: http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/2012/07/tudomany-felfedezi-teremtot-4resz.html 
Anyanyelv: http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/2012/07/a-tudomany-felfedezi-teremtot-5resz-anyanyelvunk.html
Gyógyítás:  http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/2012/09/a-tudomany-felfedezi-teremtot-6-resz.html