Szkíta fejedelmi sírok aranyai

Augusztus 30-án nyílt meg Budapesten, a Király utca 26 alatt található VAM Design Centerben egy különleges kiállítás. Különleges, mert ebben a témában, ilyen alapossággal, ezekkel a tárgyakkal, evvel a koncepcióval még nem találkozhatott Európa. Először lép a közönség elé ez az utazó tárháza ősi kincseinknek, és innen indul majd jövőre tovább, meghódítani az egész kontinenst. Különleges, mert az alkotója is kitűnik a szakmából, tudása egyedülálló, szemlélete példaértékű. Különleges, mert bátran szól és leletekkel bizonyít egy olyan témában, amiben már évszázados hagyománya van a nyugtalanságnak és az egymásnak feszülésnek. Különleges, mert két, ma távolinak tűnő nemzet nevében eleveníti fel a közös ősi szózatot, amivel eleink adtak erőt útjuknak, ha nagy dolgokat készültek véghezvinni: Szkíták! Nagy dicső férfiak! Emlékezzetek utatok kezdetére!  

A tárlat elemeit Szkíta fejedelmi temetkezések régészeti leletanyagának reprodukciói, valamint nagyméretű, a feltárást és a leletmentést bemutató képek, molinók alkotják. A tárlatanyag gerincét képező tárgyak döntő többsége az u.n. „Issyk-kurgánból” és a Berel mellett feltárt lovas temetkezés, világviszonylatban is ritkaság számba menő leleteiből származik, azoknak méret, és anyaghelyes reprodukciója.

A reprodukciók hitelességét az Ostrov Krym, a feltárást végző, és a reprodukciókat pontosan és jogszerűen készítő, és a sok ezer éves leletanyag szerves részét is konzerválni, restaurálni képes restaurátornak, Krym Altynbekovnak privát intézete szavatolja. A bemutatásra kerülő tárgyak ízelítőt adnak a teljes kultúrkör leletanyagából, megelevenedik általuk Berel és Issyk leletein kívül a Cárok völgyéből származó Tuvai lelet, és számos lelőhely emblematikus arany és ezüst tárgyai.

 

A Kazahsztán régi fővárosában, Almatyban található Ostrov Krym mára a teljes kelet vezető szakmai műhelyévé vált. Vezetője, Krym Altynbekov munkássága végigkíséri a szkíta eredetű népek kurgánjainak feltárását az elmúlt 35-40 évben. Aktív részese volt a világszenzációvá váló “cárok völgyében” zajló nemzetközi munkának, mely a Szkíta herceg sírja néven került be a köztudatba. Az általa megmentett és restaurált tárgyak jelentős részét képezik a témában etalonnak számító orosz múzeumok gyűjteményeinek.

Forrás:

http://www.emberekaranyban.hu/

http://magyarokszovetsege.hu/2012/08/emberek-aranyban-12-millio-usd-erteku-arany-a-sztyeppe-piramisaibol/

Őszintén szólva én nem vagyok oda az ékszerekért, nem is értek hozzájuk, nem is szeretek kötődni hozzájuk, de a szkíta aranykincsekre jellemző igen magas színvonalat el kell ismerjem. Ezen dísztárgyak kivitelezése olyan magas fokú képzettséget, tudást, tapasztalatot, ismeretanyagot, és technikát sejtet, ami már önmagában cáfolja a hivatalos történelemszemlélet által sűrűn hangoztatott - magyarokra is ráhúzott - "keletről érkező barbár hordák" jelzőt. És van még egy olyan sejtésem, hogy ezeket az aranyékszereket valamilyen más célból alkották meg, mint azt a mai emberek - a szájtáti látogatók - elképzelik. Ki tudja milyen ősi tudásnak hódoltak vele a készítőik, mit akartak kifejezni velük? Szerintem az ilyen emberekre egyáltalán nem a harácsolás, kapzsiság, aranykincsek gyűjtése, és gazdagságra való vágy lehetett jellemző, mint a ma emberének zömére, hanem inkább mintha életörömből, élvezetből, szinte játékosságból készíthették volna e remekműveket, nem azért mert ebből akartak megélni. A "puszta népe" tudott magáról gondoskodni, azt és ott épített fel amit akart, de nem volt szüksége vagyonra, sem globalizált cirkuszok és áruházak építésére. Vagy legalábbis én így gondolom... Kelet "mesés kincsének" megkaparintására mindig is a nyugati ember vágyott, mert egyrészt sosem értette a kincsek mögötti valódi szellemi tudást/kincset, aztán persze állandóan csodálkozott, hogy Falba ütközött - bármi is volt a neve a falnak, mint pl. Pártus birodalom, kínai Nagy Fal, stb.. És talán ideje észrevennünk, hogy ez a kbsztt anyagi függés ami manapság jellemző ránk, nem az elődeink útja! Ezt csak ránk erőltették! Mi nem erre "szerződtünk" !

Aki egy kicsit nyitott szemmel végigrágta magát a történelmen, rá kellett döbbenjen, hogy bolygónkon, intézményesített társadalmainkban valami nagyon nincs rendben, valamit nagyon elszúrtak. Hogy kik? Részben mi magunk, ez kétségtelen (a belénk kódolt hibák, vagy tudatlanság révén?). Részben talán Mások, akik nem olyanok, mint mi, viszont lehet csöppet kihasználták hibáinkat, naívságunkat? Honnan jöttek Ők? Nem tudni. Okosak? Több ezer éves tervet kiagyalni nem mindennapi teljesítmény… Gonoszak? Talán inkább hidegek, idegenek, Mások. Miért teszik ezt a bolygóval és velünk? Élettér kell nekik? Vagy csak agyatlan embermilliókra, engedelmes melósokra van szükségük? De így volt-e ez mindig? Azt kell mondjam, nem. A 26000 éves precessziós világévek pulzálása, periódusossága bizonyára összefüggésben van az élő bolygónk, és a rajta lévők életével, civilizációk születésével, virágzásával, bukásával is. A Földbolygó lehetne az Édenkert? Határozottan igen! Lehetne újra az? Rajtunk múlik… Létezett-e Aranykor? Minden bizonnyal. De ha tényleg igaz ez az egész összerakott kép, azaz hogy valaha a fejlett civilizált szkítáké volt a Föld, akkor hogyan lehetséges, hogy őseink engedték magukat leigázni, szép lassan mindent átengedni? Biztos, hogy nem véletlenül történt mindez! Emberek, észre kell venni, hogy nem egyszer történt meg velünk Trianon! Ideje észbe kapni, mert a pofonok nekünk szóltak, magyaroknak! Ha valaki nem értené, az fussa át gondolatban a történelmet nagy léptékben. Segítségképpen álljon itt néhány lépcső:

Szkíta őscivilizáció a Földön

Hun birodalom Eurázsiában

Magyar Királyság a Kárpátok között

Magyarország az Alföldön

Nem vesszük észre mi folyik itt? Folyamatos népesség és területvesztés. Miért mindig másokat hibáztatunk? Persze, hogy a vakolók műve volt Trianon, no de ebben a magyar nemzet teljesen ártatlan? Biztosak vagyunk ebben? És mi van akkor, ha a hun-világot is megfertőzte valami beteg anyagiasság? Miért rettegtek a kínaiak tőlünk? A hun törzsek mikor kezdtek el egymásnak menni? Mi van akkor, ha ezért az egész lepusztulásért mi is ugyanolyan felelősek vagyunk? Isten tanításai ott vannak minden pofonban. A testvérek közötti torzsalkodás, az Isten-tagadás, az indián emberáldozatok (!), a szerves kultúra helyett az anyagias élet felé fordulás mind mind olyan hiba melyet nem kenhetünk másra. Talán a hun-világ vezetői rétegei, az „értelmiség”, a „nemesség” ezen hibák elkövetésében élen járt…? Ezért a sok pofon? Az elrabolt "nemzeti vagyonunk" visszaszerzéséért folytatott küzdelmünkben Isten nem fog támogatni minket, ebben biztosak lehetünk. Mert Isten nem vagyonban, nem pénzben, nem politikában gondolkodik, és nem véletlenül kaptuk ezeket a pofonokat. Ideje lenne erre is ráébredni, nem csak cionistázni állandóan. Az Isten ilyen eszközökkel tanít, de ezért haragudnunk kellene rá? Inkább végtelenül hálásnak kellene lennünk, amiér itt és most élhetünk, ebben a korban, ebben a testben, ebben az összefüggésrendszerben, pont, amikor kezd hajnalodni. Az emberi lény végtelen lehetőségekkel rendelkezik, az Univerzum egyik legnagyobb csodája emberi testben születni. Ez egy felfoghatatlan ajándék. Megérdelemjük? Kihasználjuk az időt és a tehetséget, ami adatott nekünk, mindannyiunknak? Vagy csak végig akarjuk enni és bulizni az életünket? A Végítélet valószínűleg nem a bűneinkre lesz kíváncsi, hanem minden lélek kénytelen lesz feltenni magának a kérdést: 

Amit a lelkem jónak tartott, azt tovább adtam-e másoknak?

Mint a szkíták az aranytárgyaikat...