2012. augusztus 22., szerda

A nézeteltérés a program része, de felülírható




A nézeteltérés az emberi létezés programjába kódolt elem. Tehát nem hiba a gépezetben, hanem eszköz. Programozói szlenget használva "nem bug, hanem fícsőr". Még az igazán régi bajtársak is képesek időnként vitatkozni, egyet nem érteni. Fura is lenne, ha mindenki egyetértene egymással, hiszen az azt jelentené, hogy egyformán gondolkodnánk, mint a gyártósorról lekerülő agymentes robotok. Nos, mivel mi emberek nem hangyaboly vagyunk, és nem egy, hanem milliárdnyi szemen (kamerán) keresztül szemléljük a világot, ezért természetes dolog, mondhatni kiküszöbölhetetlen eleme a létezésünknek a nézeteltérés. Egy ideig. Van azonban a szellemi fejlődési folyamatában egy olyan szint, amikortól ez a rendszer részét képező nézeteltérés dolog átváltozik valami mássá. Valami olyasmivé, mint az elfogadás.

Egyre kevésbé szeretek beszállni a ringbe. Régebben is utáltam a vitatkozást (bár volt, hogy kihívást éreztem benne), sőt volt amikor úgy tartottam, hogy a vita egy felesleges energiaharc, mára annyiban finomodott eme nemes álláspont, hogy a vitatkozás nem felesleges, hanem szükséges energiaharc, amit egy bizonyos szinten meg kell vívni. Leginkább a saját egónk legyőzésére, ami azon a szinten másokkal való acsarkodásban tud testet ölteni. Teher alatt nő a pálma. Az izmot csak az ellenerő tudja fejleszteni. A vita maga a tükör: a szimmetria létrehozója, mely megmutatja hol tartunk az Úton. Az út legelején járók a személyeskedő kötekedők - "Onnan tudod, hogy alulmaradtál egy vitában amikor a téma helyett a vitapartner személyét veszed elő". A kezdők "mások" minden szavát lesik, kielemzik, kiforgatják aztán belekötnek. A fejlettebb utazók próbálnak észérvekkel, és nyugodtabb álláspontot megfogalmazni. A tudatosabbak eleve így kezdik a vitát: szerintem... majd így folytatják: ezért, és ezért így lehet, de ez szigorúan csak az én véleményem. A vitakultúra elrettentő és követendő példái ebben a 240 hozzászólásban mind benne vannak. A még bölcsebbek már bele sem mennek semmilyen vitába, mert átlátják ugyan annak előremozdító szükségességét, ám már nem kívánnak részt venni benne. Túllépnek rajta. A nézeteltérést ekkor már felülírja a dualitás egymásra utaltságának felismerése, és az egyben látása a dolgoknak. Sokszor előfordul, hogy egymással szöges ellentétben álló hadakozó felek mindkét oldalával egyetértek valahol, bizonyos szemszögből. Ehhez viszont fel kell ismerni, hogy az ellentét is csak Egy Valaminek a két pólusa.

A lét alapalgoritmusát (ritmusát!) a 0-1 határozza meg. A nincs és a van kettőssége, mégis együttese. A kettes számrendszert használja a modern számítástechnika is, amely két jelre épül: feszültség és feszültség hiánya, de a "találmány" jóval régebbi, mondhatni Eredendő. A dualitás világában gyakorlatilag minden duális pár matematikailag értelmezve megfelel a kettes számrendszernek, ahol egyik alkotóelem sem rossz, hanem egymás kiegészítői, mint az éjszaka és a nappal. Aki úgy véli, hogy a nappalnak ellensége az éjnek a szaka, az még nagyon az elején tart az útnak. A magyar nyelv is a kettes számrendszer szerint "gondolkodik". A világnak ősi felismerését rejti: akkor egész, ha egy; a magyarban az az egészséges, akinek két szeme, két lába, két karja, két füle stb. van (lásd: félkezű, félszemű, a féleszű is egy-ügyű).
Egyenlő, egyenlít: kettőből indul ki mindkét szó
Egyveleg , együtt, együttes, egyenlet: ketten vannak, két oldala van minimum, mégis egy.
A magyar ember szerint ha nincs betegségünk, akkor vagyunk egészek, akkor vagyunk egészségesek. E szerint a gondolatmenet szerint a betegség nem holmi többlet, hanem az egészség hiánya. Hisz két pólusa is csak az Egynek lehet. És ahogy a Magyarságtudományi Füzetek 6. számában olvashatjuk:

A szimmetria egyenlő kettő

"...Alighanem ezek a „kettősök” valamilyen fontos egyensúlyhoz szükségesek. Hajoljunk csak közelebb: kett-ős egyen-súly. A kettő és az egy örök viszonya mutatkozik meg minden alkalommal. Az „egyenlő” szavunk bizony a két „egy” egymással „átelleni”, biztonságot nyújtó szerepére utal. Az emlegetett egyensúly lényeges tulajdonsága az emberi testnek is!
Az egyensúly esetében sokszor méretekről van szó. A szógyök: mér. Ebből lesz, lehet, a mérés, méret, méretes, megmér, lemér, fölmér, bemér, rámér és így tovább. Vagy maga a mérték is innen való. Azt láthatjuk, hogy az ember vonatkozásában az „egyensúly”, az nem más, mint az azonos „méret”, egyúttal maga a szimmetria. De ebben az esetben, a „keresztben” ható vezérlések, egyszerűsítve, hogy a bal félteke irányítja a jobb oldalt, a jobb a baloldal szerveit, azaz ez a sajátos aszimmetria is az egyensúlyt szolgálja. Így talán még feszítettebb az átellenes egyensúly? (Hámori József: Az emberi agy aszimmetriái című munkája is ösztönzött e dolgozat megírására. )
Összevethetők talán a szimmetria, az egyensúly és az u.n. kettes számrendszer lényegi jelentései, mint olyan tényezők, amelyek a nyelv működésének hátterében meghatározzák annak lényegét és szükségessé teszik a magyarázat ki nem zárható szerepét. Ez a fogalom tehát nem nyelvtani helyzetre utal, hanem logikai megoldásokra. Nem értelmezés csupán, hanem a nyelvi rendszer szerepét mutató számtani, mértani, sőt biológiai kapcsolatokra. Most jól látható, hogy valóban nem elemzésről, értelmezésről van szó, hanem eredeti, semmi másra nem hasonlító szervezet működéséről, értelmezési módról. Illetve valóban értelmezés is, elemzés is, módszer is, ám önmagában mindegyiknél sokkal több! Amit igazában csak a magyarul beszélők értenek gyerekkoruktól, de alapos odafigyeléssel meg is tanulható. ...
A szimmetria lényege nem csupán az, hogy kettő, tehát nem csak a szám jelentése, hanem a megjelenése. A magyarázat eszmei többlete. Másként szólva, azt is mondhatjuk, hogy a szükséges rendre utal a megtévesztő zűrzavarral szemben. Ám ha még jobban körül akarjuk járni ezt a szót, illetve a jelentést, akkor a szimmetrikus dolgok, például a jobb kéz és a bal kéz, fölfoghatók úgy is, mint kérdés és válasz. Vagyis arra is figyelmeztet, hogy ezeket a külön kezelt dolgokat mindig együtt kell kezelni! Nincs kérdés csupán a semmiből, ahogy válasz sincs. Sokkal korábban, tán évtizede is lehet, hogy leírtuk: minden válasz megszüli a maga kérdéseit. Mert mára jól tudjuk: szétszedhetjük a világot, az minden porcikájában egésznek mutatkozik. "


Ö.T. is hasonlóan értelmezte az egység kettősségét:

"A nagy EGÉSZ-ben bizony az EGO-nak is szerepe van, ha akarjuk, ha nem. És ez talán egyúttal válasz is a már korábban tárgyalt "IS-IS" kérdésre. Ugyanis az EGÉSZ (azaz EGY) felépítése több EGÓ-ból áll össze, méghozzá rétegesen, mint a lazanya. Egy sor ego + egy sor közösség, mindez több rétegben. A könnyebb megértés kedvéért egyszerűsítsük le ezt az ember szintjére, szerintem ugyanis a megoldás kulcsa maga az embernek nevezett teremtmény. (Illetve vehetünk bármilyen más élőlényt is, Darwin kedvéért pl. a majmot...) Kezdjük onnan, hogy az ember különböző minőségű sejtcsoportokból áll - mint pl. bőr, csont, izom, ideg, - vagy a belső szervek egyenként, ahol a különböző minőségű sejtek önmaguknak IS dolgoznak (önfenntartás) és magának az adott szervnek IS (pl.: máj vagy tüdő) - továbblépve az egyes szervek ugyanúgy "érdekeltek" az önfenntartásban IS, egyúttal azonban a szervezetnek IS dolgoznak, mivel csak úgy képesek túlélni, vagyis az egymásra utaltság egy "gyári" program, mert így lett megalkotva. (Ez lenne a már említett ÉRT-elem, ahol a különböző minőségek egymásÉRT is tesznek valamit.) Még jobban leegyszerűsítve: EGO + KÖZÖSSÉG + EGO + KÖZÖSSÉG + EGO + KÖZÖSSÉG , stb. ahol ez a folyamat egyre magasabb szinteken érvényesül. Az emberiség egyik problémája, hogy az egész építmény (piramis) tetején egy NAGY EGO = ÉN áll, azt meg már tudjuk, hogy ki szereti annyira fényezni saját magát. (Sátán) 

A nézeteltérés a program része, ugyanis emberi szinten vizsgálva pl. a máj nem vall azonos nézeteket a tüdővel, mivel más funkciót töltenek be EGY szervezeten belül. A máj pedig nem beszél tüdőül, mint ahogy a tüdő sem beszél májul. ... (Azaz idegenként azonosítják be egymást.) Mindezt kivetítve a nemzetek szintjére nem nehéz rájönni, hogy miért hiányzik az egyetértés. Mindegyik saját magát tekinti a legfontosabbnak, vagyis az EGO, illetve a csoportos EGO érvényesül, aminek a pozícióharc egyértelmű velejárója. (háborúk) Az elmúlt pár ezer év azt mutatja, hogy ennél többre az ember nem is képes, teljesen függetlenül attól, hogy milyen nemzethez tartozik. Azaz hiányzik valami, ami a sok csoportos (nemzeti) egót összefogja egy ÉRTELMES egésszé." 

Azért én remélem, hogy létezik valami belső erő, amelyik képes a szükséges többlet kifejtésére. Persze nem mindig könnyű összeegyeztetni az egységre való törekvést az egó által sugallt "ne hagyd magad" érzésekkel. Pl. az ilyen "kritikák" olvasásakor elszomorodik az ember, aki alapvetően jót akar:
 

Kiváló példája ez az oldal az érvek nélküli fikázásnak. Emberfeletti erő kellett kibírni, hogy ne szóljak hozzá! :) Túl vagyunk ezen is, megyünk tovább. Sokat mond persze az is, hogy ők sem mertek idejönni érvelni egy kicsit, inkább gúnyosan röhögtek a saját kis szemétdombjukon. A többség sajnos ilyen. Belefáradtam az ateista materialistákkal való csörtékbe - aki úgy véli, hogy az élet csupán anyag, és a halál után nincs élet, annak úgy is lesz. Egy-egy komolyabb vitahelyzetben persze azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy vajon nem pont azért kaptuk-e az élettől azt a próbát, mert dolgunk volt vele? Van olyan, amikor attól tanulunk, akiket a legjobban gyűlölünk, megvetünk, vagy lenézünk. Ez általában később, utólag derül ki, már annak aki képes tanulni, és nem egy csökönyös barom fejlődésképtelen huszadik ükunokája. Vitakultúrát még a vélt legfőbb ellenségünktől is tanulhatunk. Sok még a nézeteltérés, de ez elvégre érthető is, hiszen ahány néző annyi nézőpont. Ildit is idézem, mert ideillik, és mert jó: "...a haragot, a felháborodást, nagyon fontosnak, hasznosnak tartom, mert nagyon jó iránymutatók. Helyzetünk stabilitását szolgálja egyaránt, ha hasonló gondolkodásúakat találunk, és az is, ha olyan gondolatokra reagálunk, amit zsigerből elutasítunk. Néha együtt rezgünk, néha beszólás formájában jön a késztetés arra, hogy szeretnénk megmutatni magunkat, tudatni másokkal, hogy én is vagyok valaki, helyesen gondolkodom, és ahol állok az jó és igaz. Másokkal kapcsolatban bárhogyan is megnyilvánulunk, az valójában rólunk szól, minket jellemez. Ilyen felületeken ez a pár sorocska mint egy vonalkód, tartalmazza a termékösszetételt, amik mi vagyunk, de talán kicsit kevés, hogy a csomagolás belsejébe láthassunk. A jó hír az, hogy nincs jó vagy rossz áru, csupán óriási színes érdekes és értékes kínálat, amiből szabadon válogathatunk"


Fentiekkel is összhangban szerintem soha nem tapasztalt, tömeges méretekben testet öltött megértés kezd megmutatkozni napjainkban. Igaz még csak csírájában, és a kis kibontakozó hajtásokat még sokszor eltapossák a háborúzni szerető vaskoriak bakancsai, de talán nem túl nagyképűség azt állítani, hogy vannak egy páran a "kutatók" közül, akik már egész közel állnak valami Nagy megértéséhez. Ez a valami Nagy talán olyan hatalmas lesz, hogy egy egészen pici helyen is elfér, mondjuk egy ember szívében. Egységtudat? Elképzelhető, hogy Krisztus második eljövetele nem egy személyhez kötött esemény lesz, hanem az emberek lelkében történő minőségi változás? Belülről, a Forrásból jövő forradalom? A PéldaKép már nem csupán egy vetített Kép lesz hanem valóság? A rendszerbe kódolt nézeteltérés néhány ember esetében kezd halványodni, néhányan mintha képesek lennének felülírni a kódot, és mintha tényleg átvenné a helyét valami logikailag megmagyarázhatatlan nyugalom és elfogadás a másik úton lévő társ felé, még ha totál másfelé is kanyarog. Egy ilyen ember már nem áll le vitatkozni a másikkal, akkor sem ha teljesen nem ért vele egyet, és akkor sem ha csak egészen apró nézeteltérés mutatkozik közöttük. Meghallgatja, elolvassa a másikat, majd belső békéről árulkodó mosollyal elengedi :). De mit is enged el valójában? A másikat? Vagy inkább önnön magának azt a részét, amelyik még szívesen beszállna a ringbe? Ez a rész pedig nem más, mint az EGO. Nem gyávaság ez, nem is feladás, hanem bölcs visszahúzódás. És ez valami egészen elképesztő jövőt tárhat elénk, ha végigmegyünk ezen az úton. És úgy tűnik ehhez a "mesteri" szint eléréséhez nem kell semmilyen ördöngösség, csupán a szeretet energiájának megélése. Szerintem.
Úgy vélem Lovasi is megérzett fentiekből valamit:

És a végén mindenki összeáll egy képpé
Nem lesz otthon senki csak Ágy, Asztal, TV
Az ágyon macskák és a székeken kígyók
Nézik a tv-t hallgatják a rádiót
 
Tisztelt nézők, és rádiót hallgatók,
Itt a világ végén csinálnánk egy nagy fotót.

Ahogy a csapatok voltak régen a képen,

Elől a srácok és az edzők középen,
Fekvő guggoló-térdelő és álló sor
Hosszan, amíg a szem csak ellát mindenhol,

Tisztelt nézők, és rádiót hallgatók,

Itt a világ végén csinálnánk egy nagy fotót.

Mert a végén mindenki összeáll majd egy képpé,

Vakuk vívnak, közvetíti a tv,
Közben otthon kígyók forognak a széken,
Farkasok alszanak a srácok régi mezében.

Tisztelt nézők, és rádiót hallgatók,

Itt a világ végén csinálnánk egy nagy fotót.

Jöjjön ki este hétre a Nagyrétre

Várja önt a világ pont a végére, végére, végére, végére.


(figyelemreméltó az a részlet, hogy aki nem állt össze Egy képpé, azok otthon maradt állatok: kígyók, farkasok - aki érti érti)

Nincs árnyék fény nélkül, hát jöjjön végre az a Fény, ami megmutatja az Árnyékod!

...
JÁTÉK!
A végére legyen most egy játék, (mely szintén Ö.T. barátunktól ered):

.-*

Nos, mivel nincs válasz kérdés nélkül ezért először A Kérdést próbáljátok megfogalmazni, utána jöhetnek a válaszok! :)

17 megjegyzés:

  1. Igen ez így van. Pontosabban 403 MHz és 1680 MHz.

    VálaszTörlés
  2. Olyan nagyon aktuális az írásod! A világban tényleg van változás, eddig az én központúság, az ego markáns idejét éltük:„mert különben eltipornak, kihasználnak, te leszel a vesztes”.
    Szép lassan rájövünk, hogy az ego valójában egyedül és gyenge lábakon áll, és ez a bizonytalanság készteti például arra az embereket, hogy az internetes oldalon egymás torkának essenek, olyan vehemensen, mintha az életükről lenne szó.
    Az, hogy a másiknak van egy elérő véleménye, attól még a Nap fel fog kelni, attól én nem leszek kevesebb vagy gyengébb. Konfliktusaikban bizonyos emberek rögtön hadszíntéren érzik magukat, valójában nem is egy igaznak vélt ügyért, hanem, ahogy írod, az egójukért rántanak kardot.
    Szerencsére, ahogy növekszik az Én kiterjesztése a Mi felé, az automatikusan hozza az ego feloldását.
    Ahogy kiterjed a Mi, könnyebb tudomásul venni a másik álláspontját, ami természetesen nem egyenlő az egyetértéssel. Ilyen alapokon tud elkezdődni az igazi kommunikáció, az építő párbeszéd, ahol érdekel, te hogyan látod a világot, mert amit te mutatni tudsz nekem, az az én életemet is gazdagítja.

    Játék az én jelmagyarázatommal :)
    Kérdés: Mi az élet értelme?
    Válasz: A kis jelentéktelen pontocskából (ami én vagyok) kivonom az egót, akkor kiterjed reám és bennem a csillagos mindenség.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem úgy tűnik közel párhuzamos ösvényen haladunk, Ildikém. Már-már látlak is néha kibukkanni a bokrok között! :)

      Tetszik a jelmagyarázatod, de várjunk még egy kicsit másokra is, mielőtt megadom, hogy én mire gondoltam.

      Törlés
  3. a fejlődés:
    . pont, egy dimenzió
    - vonal, két dimenzió
    * csillag, 3 dimenzió

    a többi nem látszik.. :)

    Karak

    VálaszTörlés
  4. Mivel személyesen megélt tapasztalatom, hogy a létező világ a szemlélő függvénye, ezért senki sem moshatja a kezeit, illetve háríthatja el magától a felelősséget azért, hogy a világ ilyen-olyan-amolyan.
    Ha az amúgy is sok grimbuszt okozó elkülönültségünket egós látásmódunk hangsúlyozásával erősítjük, a nagy kép egyszerűen élvezhetetlen lesz.
    Ha jól értelmeztem, a legutolsó három-négy bejegyzés is mintha ebbe az irányba mutatna...

    Az a három karakter nekem továbbra is pont kötőjel és csillag.
    Ennek semmi köze a skizofréniámhoz, de nem töltök ki nyilvános pszichológiai teszteket.:-)))

    És én sem.

    mj


    VálaszTörlés
  5. "Mivel személyesen megélt tapasztalatom, hogy a létező világ a szemlélő függvénye, ezért senki sem moshatja a kezeit, illetve háríthatja el magától a felelősséget azért, hogy a világ ilyen-olyan-amolyan."

    Véssük már ezt bele végre jó mélyen a morfogenetikus mezőbe kezdésnek!
    Utána pedig azt, ami eből következik:
    Ha megakarod változtatni a világot, kezd önmagaddal!
    Sz.

    VálaszTörlés
  6. . egy dimenzió
    egy szinttel feljebb:
    - vonal, két dimenzió
    egy szinttelfeljebb:
    * csillag ( gömb) 3 dimenzió

    a többit nem látjuk :)

    VálaszTörlés
  7. Aludtam rá egyet.

    1. örülj neki, saját fan-clubod van :D Fent vagy a palettán és (szerintem) olyan szint képviselsz (olyan emberek vannak itt), akik egy minőséget képviselnek.
    2. vannak napok, mikor az hiányzik (az egómnak), hogy bekérdezzek (olyankor elmegyek Pirulára meg Világhelyzetére-de akkor is a Tudás összeadása a célom).
    3. (most nem egy ösvényen haladunk, mert alvás után is ez maradt a kérdés-felelet..):
    Kérdés: hol maradt a + ?
    . 0
    - 1
    + 2
    * 3
    ? 4
    O 5 (gömb)
    stb..

    VálaszTörlés
  8. Nekem az a "csillag" határozottan egy pálcikaemberkének tűnik!!! Van feje, két karja és két lába! :D Így jön ki az öt kiterjedés. Majd ez osztódik: ujjak száma szintén 5, a végtagokon. Eddig jutottam........ :D
    Panka.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. (igen. Neked is igazad van. De miért nem tudok erről senkivel se beszélni, csak szellemekkel?- ((VELETEK)))- találkozunk? majd..

      Törlés
    2. Ilyen felkérést sem kaptam még randira, hallod-e! :D
      Panka.

      Törlés
    3. bocsánatot kérek, meg elnézést, ha igy tűnt, de a testem már eligértem-adtam jelenleg-EGY gyűrű van az ujjamon (bilincs az egyetlen.. :D).. a szellemem szabad csak négy gyerek-asszony-kutya-macska mellett..

      Törlés
  9. elő-szőr :-)
    teremtő, gondolat, teremtés, de az inkább ilyen: .~*
    ezért
    kezdet, tapasztalás, rév

    VálaszTörlés
  10. Á, úgy látom vannak akik egy képet láttak az ábrában, és vannak akik egy folyamatot. Ha ez utóbbi szemszögből nézzük, akkor ez valóban egy fejlődési lépcső. Létezés, egyre bonyolultabb formációként:

    .-*

    Na és ezek után fussunk neki még egyszer annak A Kérdésnek! Ha a - szerintem - helyes kérdés megvan, utána jöhetnek a válasz-kísérletek!

    Csak lazán, elvégre játszunk! :D

    Következzen tehát a Kérdés, amit szerintem fel kell tenni ehhez az ábrához, ami valójában egy fejlődési sorozat:

    .-*

    Mi jön a csillag után?

    Egy barátném válasza ez volt:

    .-*π
    .-*∞

    A kettő lényegében ugyanazt fejezi ki, és a csúnya lineáris egyenest ráadásul körré szelídíti, az algoritmust fraktállá bontja.

    Jó válasz! Tetszik ez is! :))

    Egy másik barátom válasza a következő volt arra a kérdésre, hogy mi jön a csillag után:

    "Visszatérés"

    A napokban gondolkodtam ezen az élet körforgása dolgon, és akkor jutott eszembe, hogy talán kis pontként kezdi minden lélek, majd egyre fejlettebb bonyolultabb struktúrákban tapasztal (persze nem hiszem, hogy a lépcsőház azonos mindenkinél), és a kör végén (fényes csillag állapotban?) jön a döntés (?) hogy mi jöjjön ez után? Valakinek visszatérés, valakinek pedig egy még bonyolultabb formáció várható. Úgy vélem ez is a szabad akarat függvénye. A választás. Senki nem léphet tovább, vagy térhet vissza "más" akarata révén, csakis a saját maga döntése lehet ez.

    Nekem még nincs válaszom a kérdésemre, de már érlelődik! :) Az lehetek ami lenni akarok, csak tudnám mi az... :D

    VálaszTörlés
  11. Ahogyan én látom:

    . = 0 dimenziós azaz a "semmi" (a pont végtelen, nem kifejezett dimenziójú, Dienes István nyomán..., tehát bármi lehet belőle)
    - = 1 dimenziós fejlődési lépcső (talán volt ilyen univerzum is?)
    * = sokdimenziós fejlődési lépcső (egymásba ágyazott univerzumok, az alacsonyabb dimenziójú mindig egy magasabb vetülete, egy alacsonyabb dimenzióra értelmezve)

    A "lépcsők" bejárása után szerintem újra a pontnak kell következnie, azaz az "egység" a végtelen, nem kifejezett dimenziójú, amiből bármi lehet...

    VálaszTörlés
  12. Elnézést, volt itt pár hsz, ami a spamtárolóba került nem tudom miért. Karak Apó visszahelyeztem őket, és bocs, nem tehetek róla!

    VálaszTörlés